Mint tudjuk bizonyos helyeken a cigánypecsenye magyaros pecsenye lett, a négercsók helyett meg Isten tudja mit találtak ki. Hova tart ez? Ide:
Ritkán adunk linkeket, de most ezt tesszük: íme, bárki mármilyen szöveget odaképzelhet, aztán elemezheti a meglehetősen rémisztően bemutatott "hatást"...
Sok téma esik manapság (mikor nem?) kis hazánk helyzetéről. Ugye mennyire ismerős a szakértői állítás, amit bármilyen helyzetben, s bármikor be lehet dobni:
Kissé megkésve, de e blog szellemiségének megfelelően köszöntjük kedves női olvasóinkat, s egyben megragadnánk az alkalmat, hogy véleményt is alkossunk a nőnapról.
Szintén saját gyűjtésből - bár nem épp a frissből - az alábbi képpárral próbáljuk érzékeltetni a töltelékszövegekről alkotott véleményünket...
Jöjjön a saját gyűjtésből "Darab", aki annyira nagy rajongója a blognak, hogy még többször fog szerepelni (kár, hogy a cigifüst alig látszik...).
No, azért a természetben sem ismeretlen ez a műfaj (az ide vonatkozó egykori rajzfilm zenéje: "Ha jönnek a macskák, akkor jaj lesz nektek kutyák, ti csacskák!"). Vajon mit mondhatott a kutyus, hogy kapott egyet? Pl. "minden macska bolhás?"...vagy "még hogy TE adsz nekem bevert arcot"...?
Azt hiszem ehhez nem kell túl sokat hozzáfűzni. Mint látható, a szavaknak erejük van. Vagy vannak olyan torzszülöttek, akiknek a nyelvük helyett ököl nőtt.
Bizony sokunknak ismerős az a szitu, amikor kiszemeltünk nem úgy néz ránk...mint ahogy szeretnénk. Már ez önmagában is borzasztó érzés és akkor még gyakran jön ehhez a megsemmisítő javaslat, amit aligha akar bárki is hallani:
Kissé megkésve, de ez úton tesszük tiszteletünket minden idők egyik legnagyobb boxolója és bevert arc osztója előtt, aki január 17-én lépett 70. életévébe. Tiszteletére egy kis hevenyészet bevert-gyűjteményt állítottunk össze, ahol nem csak ad, de kap is. Isten éltessen, Ali!
Imádjuk és tiszteljük az időseket, de mennyire idegesítő már amikor dorgálás és nevelési/magatartási problémák illusztrálása gyanánt halljuk a már ezerszer elismételt lózungokat, mint, hogy "bezzeg, amikor én voltam fiatal..." vagy "ezek a mai fiatalok", de mindent üt (a nénit is) az alábbi...
Na igen. Szerintem már mindenki volt olyan ember társaságában, akinek komoly előítéletei vannak és mielőtt jól lehúzza a tárgyi vallási/etnikai/egyéb kisebbséget/többséget exkuzálja magát, hogy ő bizony majdnem, hogy szereti őket, DE! Mi jár az olyan embernek, aki körítés nélkül nem meri felvállalni magát?
Jajj, mennyire utáljuk azokat a konformista és óvatoskodó embereket, akik ha ellenvéleménnyel szembesülnek, nem állnak ki a meggyőződésük mellett, inkább ködösítenek. Az ilyen, mindenkikkel toleráns embereket, hogy aszondja: "jaj persze, igazad van, de neki a gyermekkora...", meg "teljesen egyet értek, de tudod, ő amolyan művészlélek" és hasonló. Ki ne hallgatná az ilyeneket ellenszenvvel? Itt a revans ideje!
Ismét egy aktualitás. Ugyan, ki gondolja komolyan, hogy az amúgy is (átlagfizetésehez mérten) csillagászati árak további emelése megoldja a BKV problémáit és majd nem lelakott buszokban, elvásott üléshuzatokon, esős időben csöpögős, átázott üléseken, zörgős kapaszkodókat markolva fogunk utazni? Aki ezt komolyan hiszi az egyszerűen NAIV és kijár neki a büntetés még akkor is, ha az illető éppenséggel nő!
Mindig jó, ha tisztába vagyunk a saját hibáinkkal. Azonban nem minden esetben jó azt hangsúlyozni. Pláne nem az alábbi módon...
Reklám! Jaj de nemszeressük szó ez. Mennyire idegesítő, amikor a kereskedelmi televíziók 20-30 percenként beraknak egy ilyet...és persze mindig a legizgalmasabb részhez. A pokolba kívánnánk! No és mit érdemel az a bűnös, aki szereti a reklámokat?? Mi az, hogy! Kifejezetten a reaklámok egy csoportját!
Szokatlan megvalósítás és nem is túl elterjedt e műfaj grafikai ábrázolása. Hogy elmondhassuk, hogy ilyet is szerepeltetünk, ilyet is szerepeltetünk. Íme:
Na milyen érzés az, amikor haverunk, kollégánk, ismerősünk vigyorogva meséli az arcunkba, hogy idén melyik tengerpartra mennek nyaralni, hol fognak síelni, vagy épp melyik wellness hotelben töltenek el egy kellemes hétvégét, miközben mi azon agyalunk, hogyha egyáltalán marad valamennyi pénzünk, akkor a környei bányatavakat, a tahitótfalusi Dunapartot, vagy Lupa-szigetet válasszuk?
Azt hiszem, sokunknak sérti a fülét és némi tenyérviszketési szindrómát is okozhat a főleg tiniknél divatos mindenféle kacifántos elköszönések. SEMMI ciah, SEMMI puszmusz meg puszkó, SEMMI hy, csumi, cijóka és hasonlók. Vagy ha mégis, hát itt az ideje a revansnak!
Igaztalanok lennénk, ha nem gondolnánk a hölgyekre is: ugyan, melyikőjük ne hallotta volna még a teremtés koronájától az elmaradhatatlan finom fejcsóválás és lesajnáló tekintet társaságában az alábbit:
A celeb/politikusi rovatot újabb gyöngyszemmel bővítjük, ezúttal egy aktuálissal. A kép beküldője (köszi FreekZoid!) sajnos nem egy PS-expert, így a montázsra nem tudott szöveget biggyeszteni, de a kép alatt az alábbi olvasható (és, hogy KÖSZÖNJÜK, GÁBOR!):
Jaj hát ki ne hallotta volna már az alábbi szöveget? És kinek nem viszketett tőle a tenyere? Nem szép nőt megütni, még ha ezt is mondja nekünk, de minden frutszrációnkat elfelejthetjük az alábbi képek láttán...
Nem megmondták, hogy a dohányzás káros az egészségre?
Szétbarmolta a macskád az új bőrfoteledet? Leverte a Zsolnay vázát? Letépte a csipkefüggönyt? Odafosott a 100 éves kaukázusi szőnyegedre? Megkarmolt? Netán megharapott? Rádfújt? Túl hangosan dorombol? Egész nap vernyákol? Allergiás vagy rájuk? Vagy csak szimplán rüheled őket?
