Imádjuk és tiszteljük az időseket, de mennyire idegesítő már amikor dorgálás és nevelési/magatartási problémák illusztrálása gyanánt halljuk a már ezerszer elismételt lózungokat, mint, hogy "bezzeg, amikor én voltam fiatal..." vagy "ezek a mai fiatalok", de mindent üt (a nénit is) az alábbi...
Elfogultak vagyunk az ilyen jófej öregekkel szemben. Micsoda jófejség már, hogy részt vesz ebben a hülye játékban? Azt is elnézzük, hogy az ököl jelen esetben csak valami szimbolikus kulissza, mit is törődjünk vele, amikor egy ilyen nyájas, kedves néni mosolyog szembe velünk! Az alap arc szuper, bár őszintén szólva nem igazán tükrözi a mondanivalót, hiszen egy ilyen lózunggal sokkal inkább egy mogorva tekintetet gondolnók, de sebaj, pótol bennünket a bevert ami egyszerűen tündéri és minden tiszteletet megérdemel (érdemes megfigyelni a csálé szemüvegkeretet és a grimaszolni próbáló szájtartást). Egyedül az alaparc-bevert-szöveg kontextusában van pici disszonancia (lásd fent), ettől eltekintve tökéletes és meg egyszer: respekt a nagyinak!
Szöveg: 5
Alap arc: 4
Bevert arc: 5
